Az előző történetemet ott fejeztem be,hogy senki nem sejtett semmit mi is zajlik a mi kis otthonunkban. A gyámügyisek minden hónapban eljöttek hozzánk . Az első kérdésük az volt mindig,hogy hogyan érezzük ennél a családnál magunkat.. Tudjátok hányszor el mondtam volna a véleményemet? Mégsem tettem. Féltem attól ,hogy mi lesz ha én most el mondom azt,hogy minket itt bántanak.. féltem attól is ,hogy soha nem lesz egy másik családom.. Igazából ijeszgettek minket azzal ,hogyha minket innen el visznek akkor ki visznek külföldre ... Ott eladnak rabszolgának..Mi meg ezt el is hittük... Jó hát mostmár így bele gondolva vicces az egész ... Dehát mit is várunk  egy 9éves gyerektől.. Fel se fogtam a dolgokat még akkor.  De jött egy fordulat.. Ahogy említettem minden hónapban jöttek hozzánk a gyámügyisek .. Aznap arról kérdeztek engem és a tesómat,hogy igaz -e,hogy minket bántanak minden nap? Nyugodtan mondjuk el nem lesz semmi baj.. Abban a percben tudtam,hogy itt az idő el kell mondanom ,hogy valójában mi is folyik itt.. remegő hanggal ,és sírva el mondtam mindent.. nagyon féltem ,hogy mi lesz ennek a következménye .. Ha jól emlékszem már 3.nap jöttek értünk ,hogy el vigyenek. Sose felejtem el azt a napot. Tisztán emlékszem arra,hogy két rendőrnő is jött a gyámügyisekkel. Arra is emlékszem ,hogy az akkori nevelő anyukám úgy köszönt el tőlem ,idézem :  Úgyis vissza jöttök ide!

Igazából azon a napon felse fogam,hogy mi történik. .. olyan gyorsan zajlottak az események. Nem is magunknak köszönhetjük ezt a dolgot. Utólag meg tudtam azt ,hogy unoka testvérem keze van benne. Nagyon hálás vagyok neki ezért,hogy sikerült meg változtatnia az életem. 

Folyt köv 

Megosztás a facebookon

...

Szóval ott hagytam abba az előző történetemet,hogy a mai napig nem tudom el hinni azt,hogy egy újságban találtak ránk. 

  Aznap egy új  korszak lépett életbe.. én csak úgy hívom ezt az időszakot ,hogy a poklok pokla. Annyit elárulok ,hogy ezek a nevelő szülők Jehovát szolgálták. Gyülekezetbe jártak ,és prédikálták a nevét.. Minket is már 2éves korunkba el vittek ebbe a gyülekezetbe .. Tudjátok milyen egy gyerek nem? 5percet nem tud a fenekén meg maradni .  Emlékszem volt egy néni aki cukorkát osztogatott minden fiatal gyereknek.. Talán olyan 4eves lehettem mikor ez az eset meg történt .. Ugye nekem azt mondták mindig,hogy idegenektől ne fogadjak el semmit.  De ez a néni számomra nem volt idegen. Hisz ő is minden heten ott volt a gyülekezetbe . Bele ültetett az ölébe ,és így szólt hozzám : "adok neked egy cukorkát fogadd el nyugodtan."

Abban a percben nyújtottam is a kezem felé. Majd csak arra lettem figyelmes,hogy rá csaptak a fenekemre.. Nem értettem miért mikor ez a hölgy nem idegen. Torka szakkatamból el kezdtem sírni. Majd a nevelő anyám fel kapott és be vitt a női mosdóba .. A fejemet a csap alá dugta.. Abba hagytam a sírást . Haza értünk .. Nevelő apám vette elő a nadrágszíjat .  Fel fektetett hassal a kanapénak. Majd rá csapott a fenekemre. Emlékszem tesóm oda állt elém ,hogy ő majd meg véd .. minden hiába volt.. Ő is ugyanúgy ki kapott mint én .  Teltek múltak a napok évek ..Egyre rosszabbra fordult minden.. Folyamatosan bántottak minket. Vagy testileg vagy lelkileg.. Volt mikor gumibottal bántottak volt mikor nadrág szijjal. Sött olyan is volt,hogy kalapáccsal verték a térdem. Igen ennek sajnos maradandó sérülese maradt.. Olyan eset is meg történt ,hogy vasalóval égették meg a tenyerünket. Be zártak minket a fürdő szobába mindennap. De voltunk olyan rafináltak tesómmal hogy másoltattunk egy kulcsot. Amikor el mentek a nevelő szüleink ki nyitottuk az ajtót. Persze ők ezt a mai napig nem tudják . 9évesek voltunk mikor egy nap jól meg vertek minket gumibottal majd ki vittek a temetőbe éjszaka . Ott hagytak és másnap reggel jöttek értünk. Azóta én nem merek temetőbe járni... Az iskolába mindig látták ,hogy valami nincs rendben .. Látták rajtunk a sérüléseket .. De ez mind hiába .. Bizonyíték sajnos nem volt ,hogy valójában mi is történik otthinon... 

Folyt köv 

Ui: mind ezeket nem azért írom le,hogy sajnáljanak.. Hanem lássák azt,hogy igenis itt van egy ikerpár akik képesek voltak felállni a padlóról és eljutni odáig ahol most vannak!

Megosztás a facebookon

97 Április 5.ét írunk . Aznap egy gyönyörű tavaszi idő köszöntött be. Csiripeltek a madarak,a nap csak úgy ragyogott. Tudta,hogy a mai nap egy különleges nap lesz. Úgyis lett. Született egy ikerpár. 2400grm-mal,és mind a kettő 52centivel. Egészséges babák látták meg a napvilágot. Viszont az anyuka kapott egy agyvérzést szülés közben. Sajnos tudni kell róla,hogy alkoholista aki csak a szesznek élt. Az ikerpár előtt volt már neki egy szülésben része. Ott is született volna egy ikerpár..Ők nem élték túl. Vajon kiről is szól a történetem? Hm.. Saját magamról.. Születésünk után pár nappal el is vettek minket anyukánktól a gyámügyisek. Tudtommal azért mert a szüleink nem voltak rá alkalmasak két gyermek felnevelésére. Nevelő otthonba kerültünk. Másfél éves korunkig ott laktunk. Mígnem egy házaspár el nem jött értünk.. Állítólag az újságban találtak ránk .. Amiben az állt ,hogy ki visznek minket külföldre ha nem találnak nekünk családot.. bár ezt a mai napig nem hiszem el....

Folyt köv 

Megosztás a facebookon